Donald Trump elnök hamarosan kap egy sor szakpolitikai lehetőséget, amelyek célja Kína ipari túlkapacitásának kezelése – erősítette meg Jamieson Greer kereskedelmi képviselő. A lépés a világ két legnagyobb gazdasága közötti régóta húzódó kereskedelmi vita eszkalációját jelezheti.
Mi forog kockán
Kína túlkapacitása olyan ágazatokban, mint az acél, az alumínium, valamint egyre inkább a napelemek és az elektromos járművek, régóta frusztrálja az amerikai gyártókat. A probléma nem új – Peking állami irányítású termelése elárasztotta a globális piacokat olcsó árukkal, alákínálva a versenytársaknak. Azok a lehetőségek azonban, amelyeket Greer készít elő, közvetlenül ezt a stratégiát vehetik célba.
Bármely washingtoni intézkedés valószínűleg átalakítaná a globális kereskedelmi dinamikát. Az USA már most is vámokat vetett ki kínai áruk százmilliárd dollárnyi értékére. Az új intézkedések tovább mehetnek, konkrét iparágakat célozva meg, vagy exportkorlátozásokat alkalmazva.
A tiszta energia szektor a célkeresztben
A tisztaenergia-ipar érezheti a leghevesebben a hatást. Kína uralja a napelemek, szélturbinák és akkumulátor-alkatrészek ellátási láncát. Ha az USA korlátozza e termékek importját, az lassíthatja a megújulóenergia-projektek hazai bevezetését – legalábbis rövid távon. A kínai alkatrészekre támaszkodó vállalatok magasabb költségekkel vagy ellátási hiányokkal szembesülhetnek.
Másrészt az erősebb fellépés ösztönözheti a beruházásokat az amerikai gyártásba. A Biden-korszakbeli Inflation Reduction Act már adójóváírást kínál a hazai tisztaenergia-termeléshez. Trump csapata megpróbálhatja felgyorsítani ezt az elmozdulást, bár a részletek továbbra is tisztázatlanok.
Transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok
Az európai szövetségesek figyelemmel kísérik a fejleményeket. Az USA és az Európai Unió megpróbálták összehangolni válaszaikat Kína túlkapacitására, különösen a zöld technológiák terén. De ha Trump agresszív egyoldalú vámokat választ, ez az együttműködés meginghat. Brüsszelnek megvannak a maga aggályai a kínai dömping miatt, és valószínűleg előnyben részesítené a közös megközelítést. A Washington és Brüsszel közötti szakítás gyengítené a Nyugat alkupozícióját Pekinggel szemben.
Greer nem határozta meg, hogy milyen lehetőségek vannak az asztalon, vagy hogy Trump mikor kapja meg azokat. De az időzítés számít. Kína gazdasága lassul, és a támogatott áruk exportja továbbra is növekszik. Az elnök nyomás alatt áll mind az ipari csoportok, mind a törvényhozók részéről, hogy cselekedjen.
A kérdés most az, hogy melyik utat választja – és milyen gyorsan gyűrűzik tovább a következmény a globális piacokon.
