Japán négy legnagyobb életbiztosítója júniusban összesen 15,13 billió jen (96 milliárd dollár) nem realizált veszteséget könyvelt el a hazai államkötvényeken, ami 7%-os növekedés az előző negyedévhez képest. A Nippon Life, a Dai-ichi Life, a Sumitomo Life és a Meiji Yasuda mind veszteséget jelentett, ahogy a Bank of Japan (BOJ) kamatnormalizálása tovább rázza meg azt a kötvénypiacot, amely évtizedekig szunnyadt.
Papíron veszteség, valós nyomás
A veszteségek többnyire papíron vannak. A biztosítók kijelentették, hogy a kötvényeket lejáratig tartják, összehangolva a hosszú távú biztosítási kötelezettségekkel, így nem kell eladniuk azokat a mai alacsony árakon. Ez az elmélet. A probléma az, hogy a tartás csak akkor működik, ha senki nem kényszeríti eladásra.
A magasabb kamatlábak csökkentették a jövőbeli biztosítási kötelezettségek jelenértékét, ami részben ellensúlyozza a kötvényértékek csökkenését. De az ellensúlyozás csak a mérlegben segít, nem készpénzben. Ha a biztosítottak a vártnál gyorsabban kezdik felmondani a szerződéseket, a biztosítóknak gyorsan készpénzt kell szerezniük – ez pedig azt jelentheti, hogy a kötvényeket a lejárat előtt eladják, és a papíron lévő veszteségeket realizált veszteségekké alakítják.
A likviditás az aggodalom, nem a fizetőképesség
A valódi aggodalom tehát nem a fizetőképesség, hanem a likviditás. A felmondások hulláma arra kényszerítené a biztosítókat, hogy csökkenő piacon adjanak el, ezzel rögzítve a veszteségeket, és potenciálisan további felmondásokat kiváltva. Ezt a spirált próbálja elkerülni az iparág.
A számok nagyok, de egy olyan piacot tükröznek, amely gyorsabban változott, mint bárki várta. A BOJ elhagyta a negatív kamatlábakat, és olyan ütemben normalizálja a politikáját, amelyet nehéz fokozatosnak nevezni. A biztosítók számára a kötvényportfólió, amely korábban stabil horgony volt, most stresszforrássá vált.
A BOJ egyensúlyozási kísérlete
A jegybank saját csapdájában vergődik. Az infláció a cél felett van, a jen pedig gyenge, ami mind a további kamatemelések mellett szól. De minden egyes emelés erodálja a pénzügyi rendszerben tartott kötvények értékét, és a biztosítók csak a leglátványosabb példát jelentik. A BOJ-nak mérlegelnie kell az infláció megfékezésének szükségességét azzal szemben, hogy minden egyes emelés mekkora terhet ró a bankokra, a biztosítókra és más kötvénytulajdonosokra.
Ez nem csak hazai történet. Japán a legnagyobb külföldi tulajdonosa az amerikai kincstárjegyeknek, mintegy 1,14 billió dollár értékben. Eddig kevés jel utal arra, hogy a japán befektetők készülnek megszabadulni ezektől a kincstárjegyektől. És van egy biztonsági hálójuk: a Federal Reserve FIMA Repo létesítménye, amely lehetővé teszi számukra, hogy a kincstárjegyeket fedezetként használják dollárlikviditás megszerzéséhez, ahelyett, hogy eladnák azokat. Ez az opció csökkenti a válsághelyzetben történő felszámolás kényszerét.
A következő BOJ-ülést nagy figyelemmel kísérik. Minden egyes emelés növeli a biztosítók papíron lévő veszteségeit, és a további normalizálás ablaka szűkül. A jegybanknak el kell döntenie, hogy az infláció ellenőrzése megéri-e a pénzügyi rendszerre nehezedő többletterhet – ez a választás minden egyes bázisponttal nehezebbé válik.
