A Valar Atomics azt tervezi, hogy nukleáris energiával működő adatközpontot épít Utahban, és a cég tervei szerint több mint 450 nukleáris reaktor biztosítaná az energiát az MI-műveletekhez. Ez a lépték messze meghaladja a mai kereskedelmi atomenergia-ipart, ahol egyetlen reaktort több száz megawattban mérnek, és az engedélyeztetés és az építés évekig tart.
A cég nem hozta nyilvánosságra sem a helyszínt, sem az építési ütemtervet, sem a költségeket. Amit elmondott, az az, hogy a reaktorok MI-munkaterhelések kiszolgálására szolgálnak majd, ugyanarra a számítástechnikai kategóriára, amely országszerte megnövelte az áramszolgáltatók villamosenergia-igényét.
Miért 450 reaktor, és nem egy nagy erőmű?
A szám az, ami feltűnik. A hagyományos atomerőműveket egy vagy két nagy egységként építik, és az Egyesült Államokban évtizedek óta nem helyeztek üzembe új nagy reaktort a nulláról. A 450 reaktorból álló program más megközelítést feltételez: sok kis egységet, amelyeket feltehetően gyárban készítenek el, és klaszterekbe telepítenek, nem pedig a hagyományos erőművekhez hasonlóan a helyszínen szerelnek össze.
Az MI-adatközpontoknak folyamatos, éjjel-nappali áramellátásra van szükségük. A szél- és napenergia tárolás nélkül ezt nem tudja garantálni, a gázerőművek pedig kibocsátással járnak. A nukleáris energia folyamatosan működik, ezért kerül újra és újra szóba az MI-infrastruktúráról szóló beszélgetésekben. A kérdés az, hogy egy cég valóban képes-e több száz reaktort leszállítani, nem pedig az, hogy a fizika működik-e.
Amit a Valar Atomics nem mondott el
A bejelentés nyitva hagyja a nehéz részeket. Nincs megnevezett helyszín Utahban, nincs idővonal, nincs szó arról, hogy a Valar milyen reaktortervet használna, és arról sem, hogy a cég nyújtott-e be bármit a Nukleáris Szabályozó Bizottsághoz (NRC). Az engedélyeztetés jelenti a szűk keresztmetszetet az amerikai atomenergiában. Minden reaktortervhez jóváhagyás kell, és minden telephelyhez engedélyek. Egy 450 egységből álló projekt olyan szabályozási útvonal előtt állna, amelyre gyakorlatilag nincs példa.
Az üzemanyag-ellátás is kérdéses. A reaktorok dúsított uránt igényelnek, és a fejlett reaktorok üzemanyagának hazai ellátási lánca gyenge. Ha a Valar ekkora léptékben tervez építeni, az üzemanyag-beszerzés jóval az építkezés megkezdése előtt korlátozó tényezővé válna.
A precedens kérdése
Ha a projekt előrehalad, az azt tesztelné, hogy a nukleáris energia lehet-e az MI-infrastruktúra alapértelmezett energiaforrása, nem pedig egy rétegválasztás. A technológiai cégek energiamegállapodásokat kötöttek meglévő atomerőművekkel, de kifejezetten adatközpontok számára új reaktorokat építeni más lépés. Ez egy magáncéget, nem pedig egy közszolgáltatót helyezne az új nukleáris kapacitás középpontjába.
Ez modellt állíthat más MI-üzemeltetők számára, vagy elakadhat ugyanazon a gazdasági tényezőkön, amelyek korábban is lassították a nukleáris energiát: magas előzetes költségek, hosszú átfutási idők, és annak kockázata, hogy a kereslet megváltozik, mielőtt az energia online áll.
Mi következik?
Figyeljük a helyszín bejelentését és bármilyen szabályozási beadványt. Helyszín és NRC-iktatási szám nélkül a 450 reaktoros szám szándéknyilatkozat, nem projekt. A Valar Atomics olyan számot tett az asztalra, amelyet a kereskedelmi atomenergia területén senki más nem kísérelt meg. A következő konkrét lépés – egy engedélykérelem, egy telekvásárlás, egy üzemanyag-szerződés – mutatja majd meg, hogy a terv valós-e.
