Raoul Pal, a Real Vision társalapítója és a Goldman Sachs egykori fedezeti alapkezelője azzal érvel, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti mesterséges intelligencia-verseny nem hasonlít a történelem egyetlen geopolitikai rivalizálásához sem. Szerinte ez nem területért vagy fegyverekért folyó harc, hanem magáért az intelligencia alaprétegéért. És figyelmeztet: nincs egyértelmű győztes.
Mi teszi ezt a versenyt mássá
Pal szerint az AI-verseny nem területfoglalásról vagy rakéták számáról szól. Arról van szó, hogy ki irányítja az intelligencia alapvető rétegét — a gondolkodás, az érvelés és a döntéshozatal képességét gépi sebességgel. Ez véleménye szerint alapvetően különbözteti meg a múlt nagyhatalmi küzdelmeitől, mint a hidegháború vagy az űrverseny. Azok a hardverről és az elrettentésről szóltak. Ez magáról a megismerésről.
A volt fedezeti alapkezelő rámutat, hogy mind az USA, mind Kína hatalmas erőforrásokat fektet az AI fejlesztésébe, de az eredmény bizonytalan. Egyik fél sem tudhat magáénak olyan egyértelmű előnyt, amely garantálná a győzelmet. A technológia túl gyorsan fejlődik, és a pálya folyamatosan változik.
Miért gondolja Pal, hogy nincs győztes
Pal figyelmeztet, hogy a versenynek nincs egyértelmű győztese, mert az AI természete miatt nehéz célvonalat húzni. Területet lehet hódítani és megtartani. Fegyvereket lehet felhalmozni. De az intelligencia — különösen az általános mesterséges intelligencia — mozgó célpont. Ami ma győzelemnek számít, holnap már elavult lehet.
Azt is megjegyzi, hogy az AI fejlesztése erősen egymásra utalt. Az egyik ország áttörései gyakran támaszkodnak egy másik ország kutatásaira, tehetségeire vagy alkatrészeire. Ez az egymásrautaltság azt jelenti, hogy egyetlen nemzet sem irányíthatja teljes mértékben az eredményt. Még ha az egyik fél előrébb is jár, a másik egy új algoritmussal vagy hardverinnovációval könnyen előzhet.
Pal megjegyzései akkor hangzanak el, amikor a kormányok és a befektetők igyekeznek pozícionálni magukat az AI-korszakra. Azok számára, akik a partvonalról figyelnek, figyelmeztetése emlékeztető arra, hogy egyértelmű győztesre fogadni vesztes stratégia lehet. A verseny nem sprint vagy maraton — inkább egy folyamatosan formálódó labirintus.
A döntéshozók hasonló rejtvénnyel szembesülnek. Az előny exportkorlátozásokkal vagy tehetségtilalmakkal való bebiztosítása visszaüthet, ha a technológia váratlan irányba fejlődik. Pal nézete szerint a valódi kihívás nem a verseny megnyerése, hanem a soha véget nem érő verseny bizonytalanságának túlélése.
