A Képviselőház szerdán megszavazta a 2002-es, Irán elleni katonai erő alkalmazására vonatkozó felhatalmazás megszüntetését, ami egyértelmű kétpárti rosszallást fejezett ki Donald Trump elnökkel szemben. Az intézkedés, amely mindkét párt képviselőinek szavazataival átment, a Fehér Ház háborús jogköreivel szembeni ritka kongresszusi ellenállást jelzi. A lépés átalakíthatja, hogy az USA hogyan közelíti meg a katonai beavatkozásokat a Közel-Keleten.
A kétpárti többség
A törvényhozás mindkét oldaláról támogatták a határozatot, jelezve, hogy az adminisztráció Irán-politikájával kapcsolatos frusztráció átnyúlik a pártvonalakon. A szavazás végeredményét az első nyilatkozatban nem hozták nyilvánosságra, de a képviselők határozottan kétpártinak írták le. Sokak számára a kérdés nem Irán tetteiről szólt – hanem arról, hogy a Kongresszus visszaszerezze alkotmányos jogát a háború kihirdetésére. A Fehér Ház azzal érvelt, hogy a 2002-es felhatalmazás továbbra is szükséges, de egy növekvő számú képviselő nem értett egyet.
Változás a kongresszusi hatalmi dinamikában
A szavazás több mint politikai nézeteltérés – hatalmi eltolódás. Évek óta a Kongresszus a végrehajtó hatalomra hagyatkozott katonai ügyekben. Ez a szavazás megtöri ezt a mintát. A 2002-es felhatalmazás hatályon kívül helyezésével a Képviselőház azt állítja, hogy az – nem az elnök – dönti el, mikor és hol megy háborúba az USA. Az üzenet egyértelmű: a Kongresszus nem marad megfigyelő. A szavazás kétpárti jellege arra utal, hogy nem csupán múló politikai gesztusról van szó; ez tartós változást tükröz abban, ahogy a törvényhozók saját szerepüket látják.
Lehetséges hatás az USA külpolitikájára
Ha az intézkedés törvényerőre emelkedik, korlátozhatja az elnök lehetőségét, hogy kongresszusi kifejezett jóváhagyás nélkül csapást mérjen Iránra. Ez jelentős változás lenne az elmúlt évtizedekhez képest, amikor mindkét párt elnökei indítottak katonai műveleteket formális hadüzenet nélkül. A 2002-es felhatalmazást számos Irán elleni akció – köztük dróncsapások és csapatküldések – igazolására használták. Hatályon kívül helyezése nem akadályozna meg minden katonai akciót – az elnök továbbra is rendelkezik a II. cikk szerinti jogkörökkel –, de vitát kényszerítene ki bármely jelentős beavatkozás előtt.
A szavazás jelzést küld a szövetségeseknek és ellenfeleknek is. Irán és más nemzetek látni fogják, hogy az USA Kongresszusa hajlandó korlátozni az elnököt. Ez megváltoztathatja a diplomáciai számításokat. Egyelőre azonban nem világos, hogy a Szenátus napirendre veszi-e az intézkedést. A törvényjavaslat most a felsőházba kerül, ahol sorsa bizonytalan. Mitch McConnell többségi vezető nem jelezte, hogy szavazást tervezne. Néhány szenátor már ellenezte, azzal érvelve, hogy a felhatalmazás továbbra is szükséges elrettentő erő.
Mi következik
A Képviselőház szavazása csak az első lépés. A törvényjavaslatnak át kell mennie a Szenátuson, és az elnöknek alá kell írnia, hogy törvényerőre emelkedjen – bár a vétó valószínű. Trump nem mutatott hajlandóságot a háborús jogkörök feladására. Ennek ellenére a szavazás nyomást gyakorol a szenátusi republikánusokra, hogy állást foglaljanak. Most a kérdés az, hogy a Képviselőházat vezető kétpárti szellem túléli-e a Szenátusban. Még nincs kitűzve időpont a plenáris szavazásra.
