Isabel Schnabel, az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósági tagja hétfőn arra figyelmeztetett, hogy a stabilcoinok ugyanazokkal a gyengeségekkel bírnak, amelyek a 2008-as pénzpiaci alapok válságát táplálták, ezzel a tokenizált pénzügyekben a tömeges kiváltások és kényszereladások rémképét idézve. Megjegyzései akkor hangzottak el, amikor a globális stabilcoinpiac nagyjából 300 milliárd dollárt tesz ki, amelynek 90%-át a Tether és az USDC foglalja el – az euróban denominált stabilcoinok pedig alig látszanak.
Az EKB pénzpiaci alap párhuzama
Schnabel szerint a stabilcoinok – akárcsak a 2008-as összeomlás előtti pénzpiaci alapok – sebezhetőek a bizalom hirtelen elvesztésével szemben. Ha egy nagy kibocsátó tartalékai kérdésessé válnának, a tulajdonosok tömegesen rohannának a visszaváltásért. Ez a kényszereladás – mondta – a kriptopiacokon túl is instabilitást terjeszthet. Ez egy olyan összehasonlítás, amelyet a szabályozók évek óta kerülgettek; Schnabel egyértelművé tette.
Stabilcoinok: egy 300 milliárd dolláros, kizárólag kriptovaluta-eszköz
Az EKB adatai szerint a stabilcoin-tranzakciók mintegy 85%-a kriptokereskedési platformokon belül történik, nem a szélesebb gazdaságban. Ez egyelőre elszigeteli a hagyományos pénzügyeket, de azt is jelenti, hogy a stabilcoinok nem bizonyították be magukat fizetési csatornaként. Valóságos világbeli elfogadottság nélkül rendszerszintű lábnyomuk szűk – a koncentrációs kockázat viszont extrém: két kibocsátó uralja a piac kilenctizedét.
Miért alig látszik az euró
Az európai stabilcoinok együttesen 500 millió eurót tesznek ki – ez kevesebb, mint a globális összmennyiség 0,2%-a. Az EU MiCAR keretrendszere ezt úgy próbálja orvosolni, hogy a kibocsátók tartalékaik legalább 30%-át bankbetétben kötelesek tartani, ami a rendszerszinten fontos szereplők esetében 60%-ra emelkedik. Ez a szabály szorosan a bankrendszerhez köti az euró-stabilcoinokat, de egyben nehezebbé is teszi azok skálázhatóságát a dollárhoz kötött versenytársakhoz képest.
A digitális euró, mint ellensúly
Az EKB vezetői stratégiai problémát látnak itt. A dollárban denominált stabilcoinok, mint az USDC és az USDT, mélyítik a dollár befolyását a tokenizált pénzügyekben, ezzel erodálva az euró szerepét. Az EKB a Pontes és az Appia projekteken keresztül ellensúlyozza ezt – e két kezdeményezés a digitális eurót mint állami alternatívát építi. A cél: olyan államilag támogatott digitális valutát adni az európaiaknak, amely nem függ magán stabilcoin-kibocsátóktól – sem a dollártól.
Az EKB még nem határozott meg végleges bevezetési dátumot a digitális euróra, de a Pontes és az Appia már túl vannak a kísérleti fázison. Hogy versenyképesek lehetnek-e a 270 milliárd dolláros Tether rendszerrel szemben, az továbbra is nyitott kérdés.
